2016. július 9., szombat

Itthon

A melki apátság közelében lévő puritán osztrák kemping volt az utolsó ahol megszálltunk és szerda délután megérkeztünk haza. 9000 km-nyi, majdnem egyhavi motorozást követően. Bízom benne, hogy idén végre rá tudom szánni magam egy zárszó megírására. Türelmeteket kérem!

2016. július 6., szerda

Közép és Dél-Csehország

Az északi részt követően elébb a két Unesco világörökségi épülettel is büszkélkedő Kutná Horá volt soron. Mindhárom, a jegyen látható épület lélegzetelállító volt. A csonttemplom csillárja sajnos nem volt a helyén, de anélkül is látványos volt a több tízezer emberi maradvány felhasználásával elkészített gúlahalom és a díszítések.
Másnap már délen jártunk, Cesky Krumlov következett. Igazi kis ékszerdoboz minden tekintetben. Akár egy képzelet szülte festmény olyan volt. Kanyargó, közepes sodrású folyócska szeli át a várost rengeteg gumicsónakkal, fa és kőhíd, vár, sikátorok, árúsok, zenészek, stb.
Nagyon bejöttek az olcsó kempingek, útszéli kiskocsmák, zömében jó minőségű utak.
Csak ajánlani tudom a cseheket úticélnak viszont, aki nem sátrazik az jóelőre foglaljon szállást!

2016. július 4., hétfő

A cseheknél

Tegnap a németektől jövet átléptünk pár km erejéig a lengyelekhez is. Ezzel a 16. határátlépésünk is megvolt.
Jinolice tava körül egy drágább kemping is volt ugyan, de mi az olcsóbbikban vertünk sátrat, bár ott wifi meg csak pénzért lett volna.
Volt ellenben egy csomó kocsma. Egyikben élőzenés kricsmi eredeti cseh popzenével, amire kb. 2 órán át csápoltunk. Ettünk sajtos lángost, és asszimilálódván az itteni kultúrához megittunk vagy 3 liter sört, utánaküldtünk egy hangzatos XXL kolbászt. Bitang jól éreztük magunkat. Kiengedtük a három és fél hét fegyelmezettséget követő gőzt. Fura egy nép ez a cseh. A kempingben egymás hegyén hátán álltak a sátrak, parkoltak mindenféle autók. Az X5 BMW-s és a Jaguár tulaj is sátrat ver, mások a kombi autójuk farában ágyaznak meg vagy épp csak a fűben, matracon, hálózsákban horpasztanak. Mindezek tetejébe az elfogyasztott folyadékok hatására a kiskölköktől az aggastyánokig bezárólag bármelyik fát, bokrot, árokpartot képesek meglocsolni.
Ma megnéztük azt a két látványosságot, amiért idejöttünk.
A valódi télapó után az igazi Jicin környéki rejtekadó erdőt és annak málló homokkő szikláit.  És persze a névadó kisvárost. A Práchovské Skály magyarul porladó sziklák közt bújkált Rumcájsz, Manka és Csibészke. Ezekből a mesefigurákból az esti jicini városnéző sétálás során csak egy helyütt, valami játékbolt kirakatában láttunk egyet egyet.
Izomlázam van a tegnap esti bulizástól és a sziklák közti ténfergéstől. Szerencsére nincs sok hátra. Holnap még a cseheknél alszunk, aztán hazafelé vesszük az irányt.