Előző nap, Nordkapp

Sajnos az androidos készülékkel nem sikerült csatlakoznom a wifihez, ezért maradt ki a tegnapi bejegyzés.
A norvég utak a finnekhez képest eléggé vacakok. Csak néhány helyen sikerült elfogadható átlagot produkálni. A látvány azonban sok helyütt kárpótolt minden veseszakajtó kátyúért. Igazi meseszerű helyekre építették meg a nordkappi tengerparti kanyargós aszfaltot és a 6 km hosszú víz alatti alagutat. Akár egy festmény, olyan volt.
Aztán jöttek sorban a pofonok. Jeges szél, 5 fok. A szállás horror árakon lelhető, a nordkappi belépő egyenesen vérlázító. Viszont csodálatos a szikla és környéke, nem is beszélve a látogatóközpont kiépítettségéről. Nem sajnálták a pénzt, annyit bizton állíthatok. Olyan hangfalrendszer van az egyik teremben, amiből a legkisebb darab is kb. három millió forint, plusz a fénytechnika, aztán a moziterem 3 óriás projektora, különböző installációk, sorolhatnám. A motoros és lakóautós sokaságon kívül tízegynehány busznyi turista volt a világ tényleg minden tájáról, (bár leginkább unatkozó osztrák nyugdíjasok, akik kéthetes skandináviai körútra jöttek) de kerékpárral is szép számmal érkeznek a cudarul süvítő jeges szél ellenére.
Örök emlék marad eme régóta vágyálmok közt dédelgetett úticél, de most sürgősen elhúzunk délre, mint Nils Holgerson, mivel eléggé vacogunk még az esőruha plusz aláöltözők rétegei ellenére is.