A címben szereplő, -egyébként Norvégia legnagyobb gleccsere- kimaradt. Pontosabban láttuk, de csak az odavezető gyalogút elejéről. Így is impozáns látvanyt nyújtott a jégfolyam. A négyórás oda-vissza sétafikálásra a hegyi terepen egész egyszerűen nem maradt energiánk. Persze otthon ülve azt mondja magában az ember; hánehogymánemásztam volna meg a hegyet, ha ott vagyok! De más a fotelben és megint más egy motoron ülve többszáz km után döntéseket hozni. Holnapra meg egész napos esőt mondanak, szóval hagyjuk a gleccsert és irány Oslo. Bőven elég lesz az 55-ös hegyi utat visszafelé megtenni esőben. Térképen ugyan az is jól mutat, de a valóságban életveszélyes a sok helyütt egy sávvá szűkülő néhol katasztrofálisan kátyús út. Hiába tarkítják most is síelők, edző sífutók a havas lankákat a szerpentin most nem hozta a szokásos önfeledten kanyargós élményt.
A szemet gyönyörködtető Lustrafjord egyik kempingjében vagyunk amúgy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése