2016. június 25., szombat

Tizennyolcadik napi nyomvonal

Jostedal Gleccser

A címben szereplő, -egyébként Norvégia legnagyobb gleccsere- kimaradt. Pontosabban láttuk, de csak az odavezető gyalogút elejéről. Így is impozáns látvanyt nyújtott a jégfolyam. A négyórás oda-vissza sétafikálásra a hegyi terepen egész egyszerűen nem maradt energiánk. Persze otthon ülve azt mondja magában az ember; hánehogymánemásztam volna meg a hegyet, ha ott vagyok! De más a fotelben és megint más egy motoron ülve többszáz km után döntéseket hozni. Holnapra meg egész napos esőt mondanak, szóval hagyjuk a gleccsert és irány Oslo. Bőven elég lesz az 55-ös hegyi utat visszafelé megtenni esőben. Térképen ugyan az is jól mutat, de a valóságban életveszélyes a sok helyütt egy sávvá szűkülő néhol katasztrofálisan kátyús út. Hiába tarkítják most is síelők, edző sífutók a havas lankákat a szerpentin most nem hozta a szokásos önfeledten kanyargós élményt.
A szemet gyönyörködtető Lustrafjord egyik kempingjében vagyunk amúgy.

2016. június 24., péntek

Tizenhetedik napi nyomvonal

Atlanti út, Trollstigen

Ma egy kátyú következményeként anyagfáradás miatt eltört a  szélvédőt tartó jobb oldali vas csavarja. Kiszedni sajnos csak specialista tudja, addig igyekszem lassabban menni, nehogy a másik is beletörjön.
Az Atlanti úthoz egy, az óceán alatt futó alagúton lehet átmenni. 8%-os lejtő vagy 3 kilométeren át, majd ugyanennyi fölfelé. Valóban csodás az út, tényleg egy mérnöki csoda. A hírhedt híd előtt egy kis kávézó, shop, wc beillesztve abba a környezetbe, amit egy rozsdamentes acélkorlátos csúszásmentesített fém ösvényen lehet körbejárni.
Ma sajnos kompozni is kellett, de hát ugyi nem minden nap kel át az ember egy fjordon.
A Trollstigen lélegzetelállító. Fotón visszadni lehetetlen, ez is egy olyan hely, amit mindenkinek saját szemmel kell látnia.

Ismét Norvégia

Két gyönyörű szakaszt is érintett az idefelé vezető utunk. Láttunk a fejünk fölött lévő kifutóról repülőt felszállni Trondheimben. Összesen négy villanyautót, ebből kettő Tesla volt és mindkettő előttünk ment kilométereken át. Ennyire csóró nép ez a norvég, hogy még benzinre sem futja a rengeteg olajkútjuk ellenére, ad abszurdum 2026-tól már csak elektromos személygépkocsikat lehet majd forgalomba hozni. Az utjaik itt sokkal jobbak, mint északon, de sokan betartják a sebességhatárokat, így nem lehet jól haladni.
Aki akar világhírű utakat látni, az ma tapadjon a nyomkövetőre, mert megyünk az Atlanti útra, le és fel is megjárjuk a Trollstigent. Hajrá!

2016. június 23., csütörtök

Tizenhatodik napi nyomvonal

E45

Harmadik napja jövünk ezen a kegyetlen úton. A rengeteg kavicsos rész felzabálta a gumijaimat. Rénszarvascsordák állják utunkat és sokszor 50 kilométereken át gyakorlatilag semmi sincs. A semmi azt jelenti, hogy még egy nyamvadt villanypózna se. Egy-egy jelentősebb emelkedőnél van homokosláda a kamionok részére. Apropo, kamionok. Olyan vastag vadráccsal vannak szerelve, mint az alkarom. A lökhárítónál 4, míg a szélvédő fölött 4,6 plusz lámpa van elhelyezve. A személyautókat is emberfej nagyságú halogénekkel csúfítják el, átlag 3 darabbal a hűtőrács előtt. Elképzelni sem tudom azt a hónapokig tartó sötétséget, ami itt lehet telente. Az E45 kiemelt út lehet, mert borzalmas állapota okán is folyamatos felújítás alatt van. A két sávot majdhogynem párhuzamosan aszfaltozzák többszáz métereken át és egy felvezető pickup viszi az autókat váltakozó irányban a már kihűlt aszfalton. Jól szervezett, hatékony eljárásnak tűnik a hatalmas idôveszteségeink ellenére is.
Szerintem megtaláltuk Skandinávia legolcsóbb kempingjét Hammerdalban, ami ráadásul még színvonalas is. Hurrá!
Ma ismét Norvégia következik, holnaptól meg a leghíresebb ottani utak

2016. június 21., kedd

Tizennegyedik napi nyomvonal

Irány dél!

Tegnap lerongyoltunk a finnekig, Enontekiö faluba, ahonnan ma is sikerült kb 400 km-t lejjebb jönni Svédországba. Ebből legalább 250-et esőben...
De legalább a hőmérséklet emelkedik. Ennek ellenére hülyére fűtjük a kulipintyóinkat éjszakára, hogy megszáradjanak a cuccaink. Egy álló hétig nem láttuk a napot. Hogy mit élhetnek át ezek az északi népek, dunsztom sincs.
A svéd utak olyanok, akár a magyar tőzsde. Hektikusak. Itt északon a kíválótól a gyalázatosig mindenfélével találkoztunk.
Szóval száradunk és délelőtt folytatjuk utunkat dél felé.

Nordkapp, és egyéb elmaradt fotók

Kattints a képekre a nagyításhoz!










2016. június 20., hétfő

Tizenharmadik napi nyomvonal

Előző nap, Nordkapp

Sajnos az androidos készülékkel nem sikerült csatlakoznom a wifihez, ezért maradt ki a tegnapi bejegyzés.
A norvég utak a finnekhez képest eléggé vacakok. Csak néhány helyen sikerült elfogadható átlagot produkálni. A látvány azonban sok helyütt kárpótolt minden veseszakajtó kátyúért. Igazi meseszerű helyekre építették meg a nordkappi tengerparti kanyargós aszfaltot és a 6 km hosszú víz alatti alagutat. Akár egy festmény, olyan volt.
Aztán jöttek sorban a pofonok. Jeges szél, 5 fok. A szállás horror árakon lelhető, a nordkappi belépő egyenesen vérlázító. Viszont csodálatos a szikla és környéke, nem is beszélve a látogatóközpont kiépítettségéről. Nem sajnálták a pénzt, annyit bizton állíthatok. Olyan hangfalrendszer van az egyik teremben, amiből a legkisebb darab is kb. három millió forint, plusz a fénytechnika, aztán a moziterem 3 óriás projektora, különböző installációk, sorolhatnám. A motoros és lakóautós sokaságon kívül tízegynehány busznyi turista volt a világ tényleg minden tájáról, (bár leginkább unatkozó osztrák nyugdíjasok, akik kéthetes skandináviai körútra jöttek) de kerékpárral is szép számmal érkeznek a cudarul süvítő jeges szél ellenére.
Örök emlék marad eme régóta vágyálmok közt dédelgetett úticél, de most sürgősen elhúzunk délre, mint Nils Holgerson, mivel eléggé vacogunk még az esőruha plusz aláöltözők rétegei ellenére is.