Itthon

A melki apátság közelében lévő puritán osztrák kemping volt az utolsó ahol megszálltunk és szerda délután megérkeztünk haza. 9000 km-nyi, majdnem egyhavi motorozást követően. Bízom benne, hogy idén végre rá tudom szánni magam egy zárszó megírására. Türelmeteket kérem!

Közép és Dél-Csehország

Az északi részt követően elébb a két Unesco világörökségi épülettel is büszkélkedő Kutná Horá volt soron. Mindhárom, a jegyen látható épület lélegzetelállító volt. A csonttemplom csillárja sajnos nem volt a helyén, de anélkül is látványos volt a több tízezer emberi maradvány felhasználásával elkészített gúlahalom és a díszítések.
Másnap már délen jártunk, Cesky Krumlov következett. Igazi kis ékszerdoboz minden tekintetben. Akár egy képzelet szülte festmény olyan volt. Kanyargó, közepes sodrású folyócska szeli át a várost rengeteg gumicsónakkal, fa és kőhíd, vár, sikátorok, árúsok, zenészek, stb.
Nagyon bejöttek az olcsó kempingek, útszéli kiskocsmák, zömében jó minőségű utak.
Csak ajánlani tudom a cseheket úticélnak viszont, aki nem sátrazik az jóelőre foglaljon szállást!

A cseheknél

Tegnap a németektől jövet átléptünk pár km erejéig a lengyelekhez is. Ezzel a 16. határátlépésünk is megvolt.
Jinolice tava körül egy drágább kemping is volt ugyan, de mi az olcsóbbikban vertünk sátrat, bár ott wifi meg csak pénzért lett volna.
Volt ellenben egy csomó kocsma. Egyikben élőzenés kricsmi eredeti cseh popzenével, amire kb. 2 órán át csápoltunk. Ettünk sajtos lángost, és asszimilálódván az itteni kultúrához megittunk vagy 3 liter sört, utánaküldtünk egy hangzatos XXL kolbászt. Bitang jól éreztük magunkat. Kiengedtük a három és fél hét fegyelmezettséget követő gőzt. Fura egy nép ez a cseh. A kempingben egymás hegyén hátán álltak a sátrak, parkoltak mindenféle autók. Az X5 BMW-s és a Jaguár tulaj is sátrat ver, mások a kombi autójuk farában ágyaznak meg vagy épp csak a fűben, matracon, hálózsákban horpasztanak. Mindezek tetejébe az elfogyasztott folyadékok hatására a kiskölköktől az aggastyánokig bezárólag bármelyik fát, bokrot, árokpartot képesek meglocsolni.
Ma megnéztük azt a két látványosságot, amiért idejöttünk.
A valódi télapó után az igazi Jicin környéki rejtekadó erdőt és annak málló homokkő szikláit.  És persze a névadó kisvárost. A Práchovské Skály magyarul porladó sziklák közt bújkált Rumcájsz, Manka és Csibészke. Ezekből a mesefigurákból az esti jicini városnéző sétálás során csak egy helyütt, valami játékbolt kirakatában láttunk egyet egyet.
Izomlázam van a tegnap esti bulizástól és a sziklák közti ténfergéstől. Szerencsére nincs sok hátra. Holnap még a cseheknél alszunk, aztán hazafelé vesszük az irányt.

Huszonhatodik napi nyomvonal

Huszonötödik napi nyomvonal

Deutchland über alles

Kikészítenek a dajcsok az állandó útfelújítós, lezárós, szűkítős ténykedéseikkel. A majd százas autópályás tempóra méretezett ruházat lépésben haladva hasonló érzéseket kelt, mint a finn tóparti szauna.
Nem is haladtunk. Mire szállásra leltünk majd 11 óra.
Irány Csehország!

Huszonharmadik napi nyomvonal

Németország

Annak is az északi régiója. Erre még sosem jártam.
Tüchtig kis házaik vannak az itt élőknek. Kicsit kanyarogtunk az utakon olcsó kempinget keresve. Több, mint 500 km volt a mai táv. Dániában megelőztünk egy magyar kamiont. Ez volt az első hazai rendszámú jármű Lengyelország, tehát három hét eltelte óta. Remélem feldobtuk a sofőr napját az integetéssel.
A motor az eddigi kb. 8000 km alatt egyetlen deci olajat fogyasztott el. Nem egy nagy étvágyú jószág ez a blokk. Üzemanyagból is 4 litereket szipákol, tehát kifejezetten gazdaságos.
Ma már Drezda felé vesszük az irányt aztán meglátjuk meddig jutunk.

Skagen

Ez a csöpp dán település arról nevezetes, hogy itt van a Jeges és a Balti-tenger összefolyása egy földnyelvnél. A két különböző hőmérsékletű, sótartalmú és ezek által eltérő színű víz látványos formában csapódik össze. Ebből mi, alacsonyan álldogáló turisták sajnos csak keveset látunk, de ebben a formában is örökké emlékezetes marad a hosszú tengerparti séta a rengeteg partra sodort kagyló, medúza és egy, a  homokon hátúszást gyakorló megboldogult fóka közt. Egy drónnal már jó képeket tudtam volna csinálni.
Vagy a turistákat odaszállító magasépítésű homokfutóról. Az összefolyást a hajós képen az élesen elkülönülő taréjnál kell nézni.

Flateland, majd Dánia.

A tegnap esti kemping reggel 7 körül 4, azaz négy fokos hőséggel köszöntött...
A Kristiansandi kompig persze még egy utolsó áztatással ellátott minket Norvégia. Nem engedett el bennünket szárazon.

A közepes méretű katamaránban három szint volt a járműveknek, de szinte cipőkanállal gyömöszölték a járműveket a gyomrába. Kellemes meglepetés volt a folyamatos pozíció, irány és sebesség kijelzése a rengeteg LCD monitoron. Az infok egyetlen szépséghibája csupán annyi volt, hogy tengeri mérföldben írta a sebességet. Szerencsére a karórám lünettája - akárcsak a benzinfogyasztásomat- most is megmutatta a pontos értéket. Lásd a képen a 33-at a NAUT feliratnál a csomóban ill. a km résznél a 61-et. A turbinahajtás ennyivel röpítette a hajót. Iszonyat gyors volt.

Huszonkettedik napi nyomvonal

Huszonegyedik napi nyomvonal

Skandinávia

TÉBOLY! Csak ezzel a szóval tudnám jellemezni ennek a három országnak a klímáját.

16 éves korom óta csavargok,megjártam Európa különböző területeit, de ami idefönt van, az maga a téboly. Angliában nem jártam még, de állítom ott sincs minden nap eső. Ma lecuccoltunk egy kempingben, hogy majd onnan elruccanunk Lysebotn szerpentinjére csapatni egyet, majd visszajövünk. Hát minden második kanyarban esett. A hegytetőn aztán kb. 50 kilométerrel a cél előtt már akkora cseppekben potyogott, hogy feladtam, visszafordultunk. Elegem lett a csapadékból és a térségből is. Holnap szépen átkompozunk Dániába.

Huszadik napi nyomvonal

Szélvédőcsavar

Pillanatnyilag egy autószervízben várakozok, ahol egy pakisztáni srác fogja kezelésbe venni a vasat. Remélem korrekt munkát végez. Kint a változatosság kedvéért futó záporok vannak. Ilyen időben kétlem, hogy városnéző sétára vágynék.

Nem mondom, hogy hiányzik az otthoni 30 fok, de a honvágyfaktor már elkezdte éreztetni a hatását. Időjárás tekintetében legalább is elegem van a skandináv térségből. Izzadásgátlókat reklámozó óriásplakátokat pl. nem is látta, mióta átkompoztunk.

Nos elkészült a szélvédő. Végre jobban húzhatom a gázt, nem kell attól tartani, hogy letörik az egész. A számla viszont legalább a duplája volt egy otthoni hasonló jellegű munkadíjnak. 

Egyrészt a magas kiadás, másfelől meg az állandó záporok miatt kihagyjuk az osloi városnézést.

Oslo, első nap

Kissé tudatmódosult állapotba kerültem az este folyamán a meccs miatt/közben, így inkább mellőztem az írást.

Az időjárás a hágón visszafelé nagyon durva volt. Kopogott a szélvédőn a havas- jeges eső. És baromi hideg is volt, pedig érzésem szerint nem voltunk túl magasan. A nap során többször is eláztunk. Utolsónak még Oslotól 18 km-re kapott el minket egy pár perces felhőszakadás, ami az autópályán felkészületlenül ért minket, így csurom vizesen érkeztünk meg.

A mai első program a plexitartó vas beletört csavarjának kicserélése lesz, mivel ugyi pénteken délután tört el és itt hétfőig a fű se nő. Szigorúan betartják a szervízekben a munkaidőket. Ellenkező esetben büntetést fizet a munkáltató. Itt a hanyatló nyugaton a 3X8=24 dívik, mint régen odahaza.Túlóra gyakorlatilag nincs, ha mégis lenne azt vagy zsebbe fizetik vagy lecsúsztatják. Aztán reményeink szerint városnézéssel folytathatjuk a napot.

Tizenkilencedik napi nyomvonal

Tizennyolcadik napi nyomvonal

Jostedal Gleccser

A címben szereplő, -egyébként Norvégia legnagyobb gleccsere- kimaradt. Pontosabban láttuk, de csak az odavezető gyalogút elejéről. Így is impozáns látvanyt nyújtott a jégfolyam. A négyórás oda-vissza sétafikálásra a hegyi terepen egész egyszerűen nem maradt energiánk. Persze otthon ülve azt mondja magában az ember; hánehogymánemásztam volna meg a hegyet, ha ott vagyok! De más a fotelben és megint más egy motoron ülve többszáz km után döntéseket hozni. Holnapra meg egész napos esőt mondanak, szóval hagyjuk a gleccsert és irány Oslo. Bőven elég lesz az 55-ös hegyi utat visszafelé megtenni esőben. Térképen ugyan az is jól mutat, de a valóságban életveszélyes a sok helyütt egy sávvá szűkülő néhol katasztrofálisan kátyús út. Hiába tarkítják most is síelők, edző sífutók a havas lankákat a szerpentin most nem hozta a szokásos önfeledten kanyargós élményt.
A szemet gyönyörködtető Lustrafjord egyik kempingjében vagyunk amúgy.

Tizenhetedik napi nyomvonal

Atlanti út, Trollstigen

Ma egy kátyú következményeként anyagfáradás miatt eltört a  szélvédőt tartó jobb oldali vas csavarja. Kiszedni sajnos csak specialista tudja, addig igyekszem lassabban menni, nehogy a másik is beletörjön.
Az Atlanti úthoz egy, az óceán alatt futó alagúton lehet átmenni. 8%-os lejtő vagy 3 kilométeren át, majd ugyanennyi fölfelé. Valóban csodás az út, tényleg egy mérnöki csoda. A hírhedt híd előtt egy kis kávézó, shop, wc beillesztve abba a környezetbe, amit egy rozsdamentes acélkorlátos csúszásmentesített fém ösvényen lehet körbejárni.
Ma sajnos kompozni is kellett, de hát ugyi nem minden nap kel át az ember egy fjordon.
A Trollstigen lélegzetelállító. Fotón visszadni lehetetlen, ez is egy olyan hely, amit mindenkinek saját szemmel kell látnia.

Ismét Norvégia

Két gyönyörű szakaszt is érintett az idefelé vezető utunk. Láttunk a fejünk fölött lévő kifutóról repülőt felszállni Trondheimben. Összesen négy villanyautót, ebből kettő Tesla volt és mindkettő előttünk ment kilométereken át. Ennyire csóró nép ez a norvég, hogy még benzinre sem futja a rengeteg olajkútjuk ellenére, ad abszurdum 2026-tól már csak elektromos személygépkocsikat lehet majd forgalomba hozni. Az utjaik itt sokkal jobbak, mint északon, de sokan betartják a sebességhatárokat, így nem lehet jól haladni.
Aki akar világhírű utakat látni, az ma tapadjon a nyomkövetőre, mert megyünk az Atlanti útra, le és fel is megjárjuk a Trollstigent. Hajrá!

Tizenhatodik napi nyomvonal

E45

Harmadik napja jövünk ezen a kegyetlen úton. A rengeteg kavicsos rész felzabálta a gumijaimat. Rénszarvascsordák állják utunkat és sokszor 50 kilométereken át gyakorlatilag semmi sincs. A semmi azt jelenti, hogy még egy nyamvadt villanypózna se. Egy-egy jelentősebb emelkedőnél van homokosláda a kamionok részére. Apropo, kamionok. Olyan vastag vadráccsal vannak szerelve, mint az alkarom. A lökhárítónál 4, míg a szélvédő fölött 4,6 plusz lámpa van elhelyezve. A személyautókat is emberfej nagyságú halogénekkel csúfítják el, átlag 3 darabbal a hűtőrács előtt. Elképzelni sem tudom azt a hónapokig tartó sötétséget, ami itt lehet telente. Az E45 kiemelt út lehet, mert borzalmas állapota okán is folyamatos felújítás alatt van. A két sávot majdhogynem párhuzamosan aszfaltozzák többszáz métereken át és egy felvezető pickup viszi az autókat váltakozó irányban a már kihűlt aszfalton. Jól szervezett, hatékony eljárásnak tűnik a hatalmas idôveszteségeink ellenére is.
Szerintem megtaláltuk Skandinávia legolcsóbb kempingjét Hammerdalban, ami ráadásul még színvonalas is. Hurrá!
Ma ismét Norvégia következik, holnaptól meg a leghíresebb ottani utak

Tizenötödik napi nyomvonal

Tizennegyedik napi nyomvonal

Irány dél!

Tegnap lerongyoltunk a finnekig, Enontekiö faluba, ahonnan ma is sikerült kb 400 km-t lejjebb jönni Svédországba. Ebből legalább 250-et esőben...
De legalább a hőmérséklet emelkedik. Ennek ellenére hülyére fűtjük a kulipintyóinkat éjszakára, hogy megszáradjanak a cuccaink. Egy álló hétig nem láttuk a napot. Hogy mit élhetnek át ezek az északi népek, dunsztom sincs.
A svéd utak olyanok, akár a magyar tőzsde. Hektikusak. Itt északon a kíválótól a gyalázatosig mindenfélével találkoztunk.
Szóval száradunk és délelőtt folytatjuk utunkat dél felé.

Nordkapp, és egyéb elmaradt fotók

Kattints a képekre a nagyításhoz!