2016. július 4., hétfő

A cseheknél

Tegnap a németektől jövet átléptünk pár km erejéig a lengyelekhez is. Ezzel a 16. határátlépésünk is megvolt.
Jinolice tava körül egy drágább kemping is volt ugyan, de mi az olcsóbbikban vertünk sátrat, bár ott wifi meg csak pénzért lett volna.
Volt ellenben egy csomó kocsma. Egyikben élőzenés kricsmi eredeti cseh popzenével, amire kb. 2 órán át csápoltunk. Ettünk sajtos lángost, és asszimilálódván az itteni kultúrához megittunk vagy 3 liter sört, utánaküldtünk egy hangzatos XXL kolbászt. Bitang jól éreztük magunkat. Kiengedtük a három és fél hét fegyelmezettséget követő gőzt. Fura egy nép ez a cseh. A kempingben egymás hegyén hátán álltak a sátrak, parkoltak mindenféle autók. Az X5 BMW-s és a Jaguár tulaj is sátrat ver, mások a kombi autójuk farában ágyaznak meg vagy épp csak a fűben, matracon, hálózsákban horpasztanak. Mindezek tetejébe az elfogyasztott folyadékok hatására a kiskölköktől az aggastyánokig bezárólag bármelyik fát, bokrot, árokpartot képesek meglocsolni.
Ma megnéztük azt a két látványosságot, amiért idejöttünk.
A valódi télapó után az igazi Jicin környéki rejtekadó erdőt és annak málló homokkő szikláit.  És persze a névadó kisvárost. A Práchovské Skály magyarul porladó sziklák közt bújkált Rumcájsz, Manka és Csibészke. Ezekből a mesefigurákból az esti jicini városnéző sétálás során csak egy helyütt, valami játékbolt kirakatában láttunk egyet egyet.
Izomlázam van a tegnap esti bulizástól és a sziklák közti ténfergéstől. Szerencsére nincs sok hátra. Holnap még a cseheknél alszunk, aztán hazafelé vesszük az irányt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése