Tizennyolcadik napi nyomvonal

Jostedal Gleccser

A címben szereplő, -egyébként Norvégia legnagyobb gleccsere- kimaradt. Pontosabban láttuk, de csak az odavezető gyalogút elejéről. Így is impozáns látvanyt nyújtott a jégfolyam. A négyórás oda-vissza sétafikálásra a hegyi terepen egész egyszerűen nem maradt energiánk. Persze otthon ülve azt mondja magában az ember; hánehogymánemásztam volna meg a hegyet, ha ott vagyok! De más a fotelben és megint más egy motoron ülve többszáz km után döntéseket hozni. Holnapra meg egész napos esőt mondanak, szóval hagyjuk a gleccsert és irány Oslo. Bőven elég lesz az 55-ös hegyi utat visszafelé megtenni esőben. Térképen ugyan az is jól mutat, de a valóságban életveszélyes a sok helyütt egy sávvá szűkülő néhol katasztrofálisan kátyús út. Hiába tarkítják most is síelők, edző sífutók a havas lankákat a szerpentin most nem hozta a szokásos önfeledten kanyargós élményt.
A szemet gyönyörködtető Lustrafjord egyik kempingjében vagyunk amúgy.

Tizenhetedik napi nyomvonal

Atlanti út, Trollstigen

Ma egy kátyú következményeként anyagfáradás miatt eltört a  szélvédőt tartó jobb oldali vas csavarja. Kiszedni sajnos csak specialista tudja, addig igyekszem lassabban menni, nehogy a másik is beletörjön.
Az Atlanti úthoz egy, az óceán alatt futó alagúton lehet átmenni. 8%-os lejtő vagy 3 kilométeren át, majd ugyanennyi fölfelé. Valóban csodás az út, tényleg egy mérnöki csoda. A hírhedt híd előtt egy kis kávézó, shop, wc beillesztve abba a környezetbe, amit egy rozsdamentes acélkorlátos csúszásmentesített fém ösvényen lehet körbejárni.
Ma sajnos kompozni is kellett, de hát ugyi nem minden nap kel át az ember egy fjordon.
A Trollstigen lélegzetelállító. Fotón visszadni lehetetlen, ez is egy olyan hely, amit mindenkinek saját szemmel kell látnia.

Ismét Norvégia

Két gyönyörű szakaszt is érintett az idefelé vezető utunk. Láttunk a fejünk fölött lévő kifutóról repülőt felszállni Trondheimben. Összesen négy villanyautót, ebből kettő Tesla volt és mindkettő előttünk ment kilométereken át. Ennyire csóró nép ez a norvég, hogy még benzinre sem futja a rengeteg olajkútjuk ellenére, ad abszurdum 2026-tól már csak elektromos személygépkocsikat lehet majd forgalomba hozni. Az utjaik itt sokkal jobbak, mint északon, de sokan betartják a sebességhatárokat, így nem lehet jól haladni.
Aki akar világhírű utakat látni, az ma tapadjon a nyomkövetőre, mert megyünk az Atlanti útra, le és fel is megjárjuk a Trollstigent. Hajrá!

Tizenhatodik napi nyomvonal

E45

Harmadik napja jövünk ezen a kegyetlen úton. A rengeteg kavicsos rész felzabálta a gumijaimat. Rénszarvascsordák állják utunkat és sokszor 50 kilométereken át gyakorlatilag semmi sincs. A semmi azt jelenti, hogy még egy nyamvadt villanypózna se. Egy-egy jelentősebb emelkedőnél van homokosláda a kamionok részére. Apropo, kamionok. Olyan vastag vadráccsal vannak szerelve, mint az alkarom. A lökhárítónál 4, míg a szélvédő fölött 4,6 plusz lámpa van elhelyezve. A személyautókat is emberfej nagyságú halogénekkel csúfítják el, átlag 3 darabbal a hűtőrács előtt. Elképzelni sem tudom azt a hónapokig tartó sötétséget, ami itt lehet telente. Az E45 kiemelt út lehet, mert borzalmas állapota okán is folyamatos felújítás alatt van. A két sávot majdhogynem párhuzamosan aszfaltozzák többszáz métereken át és egy felvezető pickup viszi az autókat váltakozó irányban a már kihűlt aszfalton. Jól szervezett, hatékony eljárásnak tűnik a hatalmas idôveszteségeink ellenére is.
Szerintem megtaláltuk Skandinávia legolcsóbb kempingjét Hammerdalban, ami ráadásul még színvonalas is. Hurrá!
Ma ismét Norvégia következik, holnaptól meg a leghíresebb ottani utak

Tizenötödik napi nyomvonal

Tizennegyedik napi nyomvonal

Irány dél!

Tegnap lerongyoltunk a finnekig, Enontekiö faluba, ahonnan ma is sikerült kb 400 km-t lejjebb jönni Svédországba. Ebből legalább 250-et esőben...
De legalább a hőmérséklet emelkedik. Ennek ellenére hülyére fűtjük a kulipintyóinkat éjszakára, hogy megszáradjanak a cuccaink. Egy álló hétig nem láttuk a napot. Hogy mit élhetnek át ezek az északi népek, dunsztom sincs.
A svéd utak olyanok, akár a magyar tőzsde. Hektikusak. Itt északon a kíválótól a gyalázatosig mindenfélével találkoztunk.
Szóval száradunk és délelőtt folytatjuk utunkat dél felé.